Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Feeling Kicsi bölcsÅ‘m szélbe` ring, egyszer körbeér e ring. Házhoz jön a catering, restre sütve két hering. Hogyha életem meging, lesz egy tuti marketing! Én rajtam mellény meg ing, jó anyagból kék legging. Körülöttünk Nap kering, jó az élet, ó de King! Azt mondták az eleink, kik nem ellenfeleink: ElÅ‘ttünk van még Peking! Reményszín, de mégse pink! Szóróajándék repink: kettÅ‘nknek lesz négy zsepink! Lehetne egy meglepink, egyikünk se lenne link!
Pillanat Årület fogságába vésve neved, Ahogy még integet a lehunyó szemed. Rád hintem álmaim porait, S elfelejtem a kisded Én vágyait.
Veled a percek szilánkokra törnek, S így sosincs vége a körnek. A Hold derekát gyöngyvirággal díszíteném, S belÅ‘le ezernyi csokrot készítenék.
Mélyre tekintÅ‘, kósza pillantások. SötétbÅ‘l kiszökÅ‘ fényvillanások. Alacsonyan szálló, bujdosó árnyék. Olyan, mintha csak Terád vágynék.
Ketten vagyunk a pillanat csendjében, De nem lehetünk együtt a mindenek rendjében. Külön, mint a káoszba zárt örök élet, S a folyton kopogtató sötét véglet.
Feledésbe merít éltetÅ‘ hangod, Mely mindig egy új világot alkot. NeszbÅ‘l eredÅ‘ megpihent véletlen, Sorokba ékelt szó: tévedtem.
Önkritikát, kérem! Önkritikát!!! A kis "poétát" veszik poénra, mert Å‘k nagyok! Száll a füst, gomolyog a térben: Å is úgy ragyog. Minden szónak, mint a Mirinek is, megvan az értéke! A lefaragás, úgy a finomítás is kell a kellÅ‘ mértékhez!
A szobor nemcsak terem. Å is egy kÅ‘tömb volt... Formálta az év vagy a mester: rajta sem esett folt.
Nem vagyok én egy senki! Sem költÅ‘! Ahhoz kellene ezer meg egy emberöltÅ‘!!!
A kritikát, mit kapok, megeszem reggelire és ebédre: Vacsorára ebbÅ‘l merítek, s ebbÅ‘l kenek a kenyérre!!!
Az ész szalad - én egy kicsit várok Kunyhójában, magában imbolygó gyertyafény pislog a nagyvilágba, és reményt ad hosszú éjszakákra, ilyen ez a kékben fürdÅ‘ bolygó.
Nem tudom, mi az év-milliárdok, a tudósok játéka a képzelet, a neutrínó igaz is lehet: az ész szalad - én egy kicsit várok.
Szeretném megmenteni lelkemet, szelíden ég, mint a gyertya fénye, ki is venné észre, ha elégne s a nagy sötétség magába temet.
Összerakom, még van, napjaimat, mint gyerekkoromban a kirakóst, s tette az ember, ami dolga volt - ez a feljegyzés rólad, hogy ki vagy.
A játék pénzre megy, de elfelejt, mit úgy hívnak, hogy történelem, melyben magam fontosnak képzelem, de idÅ‘nk reszketÅ‘ keze kiejt.
Kérlek, légy hozzám kegyes, Hercegem, és add vissza régi kirakósom s némi pénzt, mert vesztettem a bolton - nem költöm el, gyertyám mellé teszem...
