Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
A terv Utunk elsőre k�t fele �gaz�dik, sorsunk a v�lasztott mederbe be�gyaz�dik. �gy v�lunk kett�, f�rfi �s női sorsra, ha �gyetlenek vagyunk, juthatunk balsorsra.
De miben rejlik sorsunk kiteljesed�se, nőnek a mai vil�gban mennyi a rendeltet�se? A gyeng�bbik nemnek lenni, odaad� feles�gnek lenni, szeretve lelkeket felnevelni? Vagy a gazdas�gi vil�gban saj�t l�bon �llni, mag�nv�llalkoz�st l�trehozni, anyagilag f�ggetlennek lenni?
Hab�r vannak nők, kik bekem�ny�tettek, egyed�l minden probl�m�nak el�be mennek, ki�g lassan a gy�nges�g �s l�gys�g, a női szerepet eluralja a v�ls�g. ... Nem f�rfi vagyok, hogy f�rfik�nt �ljek, a gazdas�gi vil�got m�ricsk�ljem. Elsődleges sorsom adott, nő vagyok, a legjobbat ebből �n is kihozhatom.
agyog a tavaszi f�nyben a l�t �s szerelmesen simogatja derűs arcunkat a naps�t�s. Ligete kedvesen �leli fel kezeinket, �s finom előz�kenys�ggel cs�k- csokorral borul bele a fens�ges reggelbe.
Boh�k�s dallamok k�z�tt kergetőzik egym�ssal a b�kol� pillanat, �s vonz� j�t�k�ba kezd zongor�j�n a jobb ked�lyű szimp�tia.
Billentyűj�nek nyugodt j�t�ka �temesen z�rget, �s felhőtlen �ld�z�sbe kezd ebben a cir�gat� időben.
Var�zslatos sz�ndarabja szebbn�l - szebb mel�di�ban kopogtat, �s d�szesebben ig�zi meg a meg�bredni indul� hajl�kokat.
Az �lvezetes pillant�s vakon k�veti a vil�gos, vid�m sz�neket, �s e k�zben teljes eg�sz�ben m�s arom�ja van az ide-oda v�ndorl� cs�bos eml�keknek.
B�r a t�nd�klő tavaszf�ny m�g ink�bb m�ly�ti az elfeledett r�ncokat, de ez most oly l�nyegtelenn� v�lik, ha meg�lel a csillog�an tűző naps�t�s, �s boldog pillanatok l�pegetnek kereszt�l a szob�k falain.
Kertek alatt Ballagok a mezőn, k�r�ttem sok vir�g, virul� term�szet, l�ttől zsong� vil�g. Elmer�l�k benne, csod�lom a t�jat. Bővizű patakn�l �rnyat ad� f�kat. R�tnek ezer sz�n�t, dalol� madar�t, sz�ltől ring� fűnek kecses hajlong�s�t... Azt�n gondolatom tekint a j�vőbe, szomor� k�pzetek jutnak az eszembe. Nem vigy�z az ember, nem �vja meg kincs�t, �ldott term�szetnek nem m�ri �rt�k�t. Lesz-e tiszta forr�s j�vő v�ndor�nak, �r�lhet-e majdan hűs fa �rny�k�nak, vagy kop�r �sv�nyen vezet majd az �tja, milyen is volt r�gen, tudni sosem fogja. Csendben megyek tov�bb, imm�r neh�z sz�vvel, gondokkal tel�tve, agg�d� rosszkedvvel, mert nem el�g erről mindig csak besz�lni, term�szet sz�ps�g�t most k�ne becs�lni!
Kizuhanva egym�sb�l Hamuv� porladt, v�gtelen �lmok l�gy fuvallat�t a cs�nd sz�rja sz�t lelkemben. S v�lt�l te is hamuv� bennem, te egyetlen, akit mindenn�l jobban szerettem.
Megb�jtam benned, amikor f�ltem, �s hittem minden szavadban. K�rbez�rt minket egy szoba foszladoz� f�nye, �s gl�ri�t sz�rt r�nk az Isteni �h�tat.
Sz�p volt. Minden. De most sz�tfolyt a vil�g, amit �p�tett�nk, kizuhantunk egym�sb�l, �s hagytuk elm�lni azt, amit �r�knek hitt�nk.
Mindaz, amit a k�lvil�gb�l mer�tett�nk, elporlad az idő �s a t�r k�sza ill�zi�j�ban. Csak az eml�kek, amik megmaradnak. Benn�nk �lnek, vel�nk halnak.
R�gen t�rt�nt egy kedves eset, mely v�l�nk, v�lem megesett. Egy nap kertemben vir�got gyoml�ltam, �s akkor ott valami csod�t megl�ttam.
Egy cinkep�r postal�d�nkat birtokba vette, csal�di otthonuknak, f�szk�knek kiszemelte. F�szk�k �p�t�se csod�latba ejtett, ahogy felv�ltva e k�t piciny mad�r otthont teremtett.
Z�rgőn megsz�radt fűsz�lat, avart kerestek, felkutattak �rte mindent, nem voltak restek. Mi seg�ts�g�l mindent, mi kellett nekik odavitt�nk, eleinte, hogy elfogadj�k, abban nem is hitt�nk.
De l�tva �r�m�ket felnevett�nk, hogy nem volt hi�ba seg�ts�g�nk. A post�sn�ni leveleinket k�zbe adta, ha otthon sem voltunk, a szomsz�dn�l hagyta.
M�gnem egy nap k�sz lett a cinkeotthon, s a cinkeapa reggeltől estig ott volt a toppon. Szorgalmasan hozta a finoms�gokat p�rj�nak p�ld�t mutatva minden hitest�rsnak.
Hős cink�nk �vta f�ltőn az otthon �lő p�rj�t, s ha kellett, m�rgesen csettegve elzavarta a macsk�t. De egy nap elj�tt a v�rva v�rt pillanat, �t piciny toj�sb�l sz�letett kis csapat.
�r�m volt l�tni, ahogy kir�ppentek, megvolt mind az �t kicsinyke cinkegyermek. Rovarok �s legyecsk�k, most vigy�zzatok, �t �hes sz�j moh�n les le r�tok.
J�t j��rt cser�be egy nap hogy megesett, az egyik felnőtt cinke nagyon meglepett, mell�m r�ppent le, egy l�p�sre tal�n, f�lelem n�lk�l, ez ma is nagy tal�ny.
Csivitelt, csettegett, be nem �llt cs�pp sz�ja, �n csak �lltam ott mozdulatlanul, megbabon�zva, meg�rtve elm�m, hogy ez volt a cinkeh�la. 2016. m�jus 9.
Ecsetet fog kez�be egy kezdő festő, k�rd�s gy�tri, mi legyen a t�ma �s a s�ma. B�r ez lenne a legkisebb gondja, s mag�nak mondja, mindegy, neki�llok, mert �gy festm�nyt ecsetem al�l sosem l�tok. Csupasz falak, �gy hogy akasztok sz�p k�pet r�tok. Azt sem tudja, hogy hol kezdje, az elej�t vagy a h�tter�t kenje. De mintha alapozni kellene a v�sznat, s majd folytatni, ha az m�r megsz�radt? Pirossal, s�rg�val kezdi m�zolni a h�tteret, arra p�r feh�r foszl�s b�r�nyfelleget. Becsukja szem�t, hogy jobban elk�pzelje, s bizonytalanul megindul fest�kes ecsetje. De d�he kezd fellobbanni hős piktorunknak, nem oly l�ngol� a nap, mint minden alkonyunknak. T�relme fogyt�n, mert sz�pre hi�ba akarja, m�rg�ben a fest�ket gyorsan levakarja. Meg kell tanulnia, hogy nem adhatja fel, festm�ny�t �jrakezdi sz�pszerivel. S mire nagy nehezen kialakulna a k�p, eső z�dul nyak�ba, s m�zolt v�szn�ra �pp. Szob�j�ba rohanva viszi be a festm�nyt, s ezzel feladva minden kicsiny rem�nyt. Sutba dob ecsetet �s �sszekent v�sznat, s elfogja keserűs�g s megannyi b�nat. Nem lesz belőle sosem h�res festő, ink�bb r�meket faragna, mint egy �kes k�ltő. A festőnek m�snapra nem v�rt vend�ge jő, zavartan takarja �zott műv�t ő. De vend�ge megl�tva �gy ki�lt fel, �, ez szob�m fal�ra nagyszerű s val�. �j praktika, st�lus, nagyszerű ecsetvon�s, ezt a festm�nyt l�tva mes�s �s csod�s. A kezdő festő k�v�lten figyeli, hogy vend�ge festm�ny�t ily dics�rőn illeti. �r�k tanuls�gk�nt megjegyzi mag�nak, hogy pont az, mit elrontottnak hitt m�g, tetszhet m�snak. �r�mmel felki�lt, ez legyen ti�d, bar�tom, feledem d�h�m, s csak az esőt �ldom. Vil�gh�rű festő �gy lett piktorunkb�l, �nbizalmat �gy mer�tett egy kedves bar�tb�l.
Festm�ny Előttem ter�l el �letem v�szna, �llok az ecsettel a v�laszra v�rva, Az ecsetet v�rv�r�s sz�nbe m�rtom, S v�rom hogy művem d�sz legyen a v�sznon,
Hogy megfessem a t�jat, mi el�m t�rul, Hiszem, hogy a műv�szet nem lesz, ki el�rul, Mert akkor hi�ba vagyok szerelmese bolondul, De ha nem megy is, ragaszkodom hozz� konokul,
Itt az első ecsetvon�s, A nap sugara! Hisz ez oly csod�s, �szre sem vettem, hogy elvesztettem időmet, T�k�letesnek l�ttam művemet,
Nem vettem �szre, hogy k�sz lett, Hisz a műben voltam rab. Elveszett, A t�j nem volt val�s�g, Csak egy d�lib�b, egy isteni hi�s�g,
Egy �js�t�t, s m�gis ragyog� est, Melyet egy műv�sz csak mag�nak fest, S k�zben val�ban lesz�llt az �j, Oly messzi e t�j, igaz tereb�ly,
S �n m�gis itt festem fel, Itt, hol senki nem �rhet el.
