Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
A vakvil�g �dv�zlete �reged�se kopott �sv�ny�n az ember bes�t�l a vil�gtalanok barlangj�ba. A talaj hull�mzik a s�t�t b�bsz�nh�zban, a v�ns�g, hűv�s-b�lcs v�zcseppecsk�i hűtik elv�konyodott, sz�raz, repedt agyh�rty�j�t.
�tsuhan�, hűs�tő oxig�n oldja fel a lassan lecsepegő m�lt idő neszeit, hangjukat az �rkező finom, hajnal�vű, halv�ny alab�strom ujjai �szlelik a tovatűnő �let ny�ri ruh�ja alatt.
Az �rtelem mem�ria papag�j-t�kre lassan v�ltozik a tapasztal�s tav�v� tiszta, krist�lyos, csalogat� m�lys�gűre. L�t�s v�gya �rz�ki kacag�ss� olvad, kicsiny erecsk�je lecsordul a gerinc�n.
Halk sikoly villanyozza �csorg� szemeit. Tekint jobbra, pillant balra, előre tapint, szimatot k�vet, ahogy szippant balra megint, bujk�l� eml�kek �rnak kalligrafikus, fak� s�rga, b�r becses vak-�dv�zőlapot.
Lorika �l egy aranyos fi�cska �gy h�vj�k, hogy Lorika. Oly mozg�kony a kis �gyes, Aranyos a kis szemf�les. Mindent megl�t s megjegyez, Nagyon okos s �rtelmes. A sz�ja folyton kerepel, Mindig sokat szerepel. Mikor unatkozik, cserfes, Ha nem, �ppen csendes. De huncut is tud �m lenni, Főleg akkor, ha nem �rdekli Semmi. Minden k�r�l�tte forog, Sokat t�st�nkedik s mozog. Olyan, mint egy (perpetuum Mobile) Mellette nem unatkozik senki se. Aranyos gyermek a Lorika, De ha sz�t fogadna, jobb volna! Vele nem unatkozik a csal�d, N�lk�le unalmas lenne A t�rsas�g.
Hull�mz� hangulat - h�rom sk�l�n kevert sz�l�. A c�l a harm�nia, nem pedig a győzelem.
T�l kell lend�lni! Szabadd�. Hisz valaha sz�p volt a vil�gom.
Az�rt vagy itt? Hogy elmond nekem, hogy minden, amit l�tok, Fejjel lefele, harmadik szemmel felfele nem is olyan abszurd? Csak minden m�sodiknak.
Szende mosollyal az arcomon ciripel az este, M�g inhal�lva �r az �letem, �gy kortyolok nagyot az �gen, E v�gtelen kombin�ci�j� csod�ban. Gondolom, leesett, hogy ez szomor�, Pedig most eg�sz boldog vagyok. T�k�rrel szemben n�zem kortyon slukkonk�nt a v�ltoz�st, nehogy elszaladj. M�gis mindig eltűnsz, �n(?) meg lent maradva Re�lisan szeml�lve halok bele a vil�gba.
Ez egy feslett elme, Elősz�r r�gerjedsz. Viharban sz�letett, zajban f�rdetett...
Kaotikus egy szellem, Meg�rtve őt csak k�n marad, Mi �r�kk�n �tterjed. A sz�nfalak ledőlnek előtte...
Bolondvers H�embert �p�tek, nem h�b�l, koromb�l, mellette fekete h�macska dorombol. H�macska sz�j�ban fekete h�eg�r, h�rm�juk sz�nszeme csillog� h�feh�r.
Tűzpiros �jszak�n n�zi a telehold, �nnepi frakkj�nak fele rongy, fele folt. Az �js�g meg�rja, a t�v� bemondja, s elhiszi a piszi, a farsang bolondja!
Fr�ccsbe �nt�tt �lmok Fr�ccsbe �nt�tt �lmokb�l form�zott t�ged az Isten, hogy rakd rendbe a zűrt, hogy bet�ltsd az űrt, mi t�tongott, minden falon �tkongott itt bent, hogy egy�tt zuhanjunk �t a szakad�kon ott lent, s tal�ljuk meg magunkat ott fent a csillagokban... De �n csak egy korty voltam a reggeli k�v�habodban, �s elnyelt�l, hov� lett�l, csak a zűr t�tog, csak az űr t�tong itt bent, ott fent, itt lent, s amott egy kikent, kifent marcona ellened harcolna, de az idő sminkje lemoshatatlan r�ncokat fest arcomra, s szemeid t�kr�ben �n vagyok fr�ccsbe �nt�tt �lmaid cigif�st-szobra.
Rideg tavasz Ha j�n a kikelet, az �rzelmek gyulladnak, de bennem csak fulladnak, az eml�kek tapadnak, nem foszlanak. Sz�vem hi�nya az �gen ragyog, a Napsug�rba szakadva. A madarak a f�k k�z�tt szaladnak, giliszt�k a csőr�kbe ragadnak. �n is �gy pr�b�lok �r�lni a tavasznak, s benne magamnak, de nem vagyok eg�sz egymagamban, k�t darabban. L�tez�sem nem igazi, mert csillag vagyok, ragyog�s n�lk�l, �s sz�pen nő a fa, de ki kell v�gnom gy�kerest�l.
H�z, a kis utc�ban K�t �reg t�rde m�r a f�ldet �ri, Nek�nk a szentet, a mindv�gig dr�g�t, F�tylas szem�vel az utc�nkat m�ri: Minket keres, a k�lv�ros vir�g�t.
Mohos fed�l a tark�j�ra sz�d�lt. Csak n�z, csak les: a k�t gyerek most merre? (K�t r�zsakert, m�r r�g az őszbe v�n�lt. Megy�nk, megy�nk, a nagy s�t�t vizekre.)
A v�gy ha vert, ha �nekek ragadtak. Mi elk�sz�ltunk, ki a sinhat�rig, Hol f�ldet �rtek l�ngjai a napnak, �s felperzselt�k a k�d�t egy sz�lig.
S megnyilt nek�nk a titkos v�gtelens�g, A vonatok sikoltva cs�bitottak, De mi maradtunk - j�, vagy esztelens�g? B�s rabjai a holt utca-saroknak.
Ahol a sinek lomh�n �ssze�rnek, Od�ig roskadt �let�nk, a gy�va... A vonatok m�r vissza sose t�rnek, Mi maradtunk a ny�g�s �jszak�ba\'.
