Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Bájos erdÅ‘lakók Valamikor zsongott tÅ‘lük az erdÅ‘, mikor még egészségesek voltak a fák. Halk vízcsobogás zaja mellett némán álltak, s csodálták ezt a harmóniát.
Mára elmentek, nincs szükség már rájuk, sivár lelkünknek nem kell a Nap, fénysugár. Jó nekünk a sötétségben élnünk, bár lelkünkkel fizetünk, de azért ez nem kár.
Egy tündér maradt, lemondott lelkérÅ‘l, osztozott a kedvenc fáinak sorsában. Áldozata nem mérhetÅ‘ gyémántban, de mégis új élet fakadt a nyomában.
Ha megkérdeznétek Ha megkérdeznétek, mi az, amit innét Magammal vinnék? Azt válaszolnám, mindent. Mindent, ami idekötött, Hogy ne feledjek bánatot, örömöt.
Vinném a szót, a tekintetet, A szálló krétaport, a villanyfényeket, A remény sugarait, a legszebbeket, A gondtalant, az érzelmeset, Mely engem ideszögezett.
Elvinném a kérdéseket, s a feleleteket, A padokat, székeket, lépcsÅ‘fokokat, Vinném a csalódást, a szeretetet, A kedves, biztató mosolyokat, Mely engem örökké visszacsalogat.
Vinném a tucatnyi szempárt, A mosolytól ragyogót, a könnyeset. Vinnék minden rosszat és jót, Minden mozdíthatatlant és mozdíthatót, Amit megszerettem itt.
S elvinném magammal a rettegést, S a vágyat, hogy szeresselek. Hogy szeresselek, te hűvös ész, te bálvány, Hamis szavú, hamis mosolyú, Testedben, lelkedben jéghideg márvány.
Csillagokat rejt a hófelhÅ‘ az égen, táncolnak szökött pihék a lámpafényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle... édes-bús hang... s a kalapban néhány érme.
...
Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal...? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy késik a vonat. Az arcukra hó hull, meghitt a hangulat, mert forró a csók, a kitudja hányadik... a fejük felett fagyöngy, s észre sem veszik.
...
Isteni vacsora volt, jól fÅ‘z az asszony. Jól játszik az a "csóró" az utcasarkon. Rossz a szigetelés? A falon áthallom. Jól játszik... kár érte... mert nem ócska sablon. Talán kellett volna adni pár forintot, mikor elment mellette, s felé bólintott. ...
A parkolóban megáll, messze még a cél, a csupasz fák között néha fel-feleszmél a szél, s egy apró, fénylÅ‘ holmit hintáztat. Egyszerre érez jót és kínzó honvágyat, olyan szép ez a dal... szinte figyelmeztet. Valaki az ágra angyalkát függesztett.
...
Enyhe az idÅ‘, most nem fázik a padon, jó vastag a kabát, s tetszik a dal nagyon. Olyan kellemes... kezében forró leves, ételt osztott egy hölgy és a tiszteletes. Kalácsot is kapott. Mondták, holnap is lesz, s kedvet hoz egy üveg bor az ünnepekhez.
...
A sírra egy aprócska műfenyÅ‘t hozott, mécsest gyújt, s közben idÅ‘nként fel-felzokog. Elmond egy imát, majd felfigyel a dalra. - Hallod, milyen szép! - a semmibe suttogja. Még egy kicsit tesz-vesz, aztán hazaindul. Nehéz a szíve... meg-megáll, visszafordul.
...
IdÅ‘s pár ballag csodálva a fényeket, vigyázva egymásra, csúszik az út, jeges. A téren megállnak, mert csábító a dal. Szép emléket idéz a zenész fiatal. Hallgatják egy kicsit egymást átölelve, s tesznek néhány százast a kalap-perselybe.
...
Szobája mélyén ül, olvasna... elakad. BeszűrÅ‘dÅ‘ zaj... majd hirtelen megszakad. Az ablakhoz lép a könyvvel a kezében, volt valami szépség ebben a zenében. Pakol a fiú... Papucsban fut a térre... Ne menj! Játssz még...! Talán elég lesz lakbérre.
