Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Szilveszter Ketyeg az óra, telnek a másodpercek, lassan haladnak a mutatók egymás mellett. 2016 utolsó napján még pár óra van hátra, gondoljunk a szépre, jóra, semmi másra.
Emlékezzünk a tavasz pajkosságára, a nyári melegre, a sok vidámságra. Az Å‘szi színek is melengették lelkünk, eljött utána a kopár, hideg telünk.
Eljött az év utolsó napja is, Eljött a köszöntés pillanata is. Eljött a vigadozás ideje, Legyen mindenkinek boldog estéje!
SzívbÅ‘l kívánok mindenkinek Boldog Új Évet, SzeretetbÅ‘l határtalan mennyiséget! EgészségbÅ‘l is feneketlen kosárral, Induljunk neki az új évnek vigassággal!
Mosoly... Mosoly az éjben, csillag a fényben, könnyű szellÅ‘ lengedez, simogatva teszi ezt. Harapni lehet az éjszakát, keresni a boldogság talaját. TündöklÅ‘ vízfodor ringatva átkarol, varázslatos fények hozzád mindig visszatérnek. Szívet melengetÅ‘ képek körbejárnak téged, csillagfüggöny takarjon, mosoly üljön az arcodon.
Mese a mesérÅ‘l Egyszer egy mese, egy nagyon picike, annyira pöttöm, mint egy kiscsibe, nem volt neki se füle, se farka, kurta malacka átnézett volna rajta.
Na, ez a mese, az aprócska, tipegve, bukdácsolva, elindult a világba, anyamese bánatára, marasztalta, de hiába, hát betűt dugott a tarisznyába, hogyha megéhezne szegényke, legyen neki ebédje.
Apamese bátorítja, bár a szíve visszahúzza, de mint tudjuk, a férfiaknak, mese ide, mese oda, keménynek kell látszani, az a férfi az igazi, így hát útravalóul, apa mese szóval buzdít:
- Fiam, apró mesécske, meseélet szegénye, arra óvlak, vigyázlak, minden betűd legyen alázat, nÅ‘j, növekedj mondatokban, hazug szókat kerüld nyomban, szomorkodást átugorjad, gyermekekre mosolyt csaljad. -
Ment a mese, meskete, útravalót megette, munkát vállalt, keresett, sok-sok betűt megevett, megbecsülte az intelmeket, kerek mesévé cseperedett, könyvet írtak belÅ‘le gyermekek nagy-nagy örömére!
Egyszer, rég egy toronyházban plébános élt nagy magányban... Elköszönt a pulpitustól, és egy kicsit el is lustult. Csak könyökölt az asztalra, számítógép marasztalta. FüggÅ‘vasút volt a vágya, hogy azt egyszer kipróbálja... Rákattintott az egérrel, ki is adta másnap délre: Az idÅ‘ nem telt hiába, repülhet Ausztriába. Barátkozhat a sziklákkal, sÅ‘t: magnót is vitt magával, felvenni egy medve hangját, s az se baj, ha oroszlánt lát... S félúton, a nagy magasban megállt a fülke a pappal. Arca sápadttá változott: - "Isten segíts..." - fohászkodott... MentÅ‘angyal ment fel érte, oly szép, hogy nem is remélte... - "Támaszkodjon rám, plébános! Jaj, mit csinál, kis szélhámos?" S félúton a nagy magasban, fordult a világ a pappal: Nem könyököl az asztalra, verset ír: Valentin-napra!
Határok Lassan lecsúsznak kezeim, Mélyen nézek ördögi szemekbe. Ahogy felszakadnak sebeim, Az repít az egekbe.
Fogd meg a végemet, és tartsd szorosan, Szeress kéken, feketén, lilán, pirosan. Ne hallgass rám, ha azt mondom, szabadulni akarok, Csak egy szó van, mivel a játék végére mutatok.
Égess meg, vigyél az álmodba. Szoríts erÅ‘sen, tépd a hajamat, Borítsd szemeim fátyolba, Mert érezni, látni, hallani akarom magamat.
Könnyeimmel küzdve könyörögni akarok, Hogy ne legyen titkom, mit eltakarok. Tudod jól, nincs gond, ha átlépsz egy határt, Míg lényed felfedi elÅ‘ttem önmagát.
