Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Tétel Szolenoid szürkület: nincs fizika, nincs képlet. SötétbÅ‘l a pupillák folyton néznek és néznek. Akasztott hiperonima: nincs kapcsolatban semmivel. Havonta más-más tévképzet, és némán cseng a decibel.
Ha maradnál is, menj el, ha elmész, ott majd maradj. Szeresd meg az elenyészÅ‘t, érrögként úgyis felakad. Tévedj el a másnapodban, szokd meg állandó félelmed. Hullámzik a szikes halál-tenger sós illatú kínnal telt kényelme.
Mint a távolság, egy helyben állni: Érzed? Bölcsességfoga most kezd el fájni.
Boldog öregkor Már nyolcadik éve, hogy színházba járunk, az elÅ‘adásra türelmesen várunk. BudapestrÅ‘l jönnek a vándorszínészek, közönség közt ülnek mindig az ítészek.
Remek darabokat adnak elÅ‘ nekünk, meg is jön mindenkor felhÅ‘tlen jókedvünk. Márciusig eltart a színházi évad, elÅ‘adásokon minden ember vigad.
Nem állunk mi sorba soha a jegyekért, miért ácsorognánk érte mi egyenként. Bérleteket veszünk, így biztos a helyünk, minden elÅ‘adást egy helyrÅ‘l nézhetünk.
Vastapssal fogadjuk mi a színészeket, vidáman élik Å‘k mindig életüket. Derűt és jó kedvet hoznak városunkba, felhÅ‘tlen jókedvvel járunk színházunkba.
Hosszú téli estén színházban vigadunk, búnak és bánatnak utat mi nem adunk. Minek szomorkodnánk, oly rövid az élet, éljünk tartalmasan, ameddig csak lehet.
Fiatalkorunkban nem értünk rá soha, mindig robotoltunk, ez az élet sora. Házat építettünk, gyermeket neveltünk, öreg napjainkra jólétet terveztünk.
Színház, kirándulás, közben egy kis munka, jólesik a mozgás mindig a számunkra. Lassan jön a tavasz, megmetsszük a fákat, hegyes-dombos tájon nézzük a csodákat.
Megtaláltuk egymást így az élet végén, Jó Isten hordozott bennünket tenyerén. Nyugdíjas éveink boldogságban telnek, néha úgy örülünk, mint valami gyermek.
Igaz barát Kevés a tiszta és jólelkű barát, Ki igazán megmutatja önmagát. A kávé mellett üldögélve Komoran vagy nevetve, elmélkedve Megnyitjuk lelkünk zugait, Melyben kevés ember lakhatik. Megmondja, mi jó vagy helytelen, Hogy így formálja jellemem. Bár némaságba burkolózunk, Gondjainkat nem takarjuk. Ha kacagni és sírni kell. Tudom, meghallgat, s csak ennyi kell. Kérés nélkül segít a bajban, Veled örül a boldog pillanatban. Taszigáljuk egymást, hogy "Minden rendben lesz, meglásd!" Órákon át beszélgetni, Apró dolgokat centinként kivesézni Egy emberrel lehetséges, S ez a személy Te vagy, édes. Hálát rebeg apró ajkam, Hogy e barátot megkaphattam. Húgicámnak
Jó szó Meleg a hangod, mint a friss kenyér És színes, mint a felhÅ‘k esti égen. Úgy andalogsz az élet titkain, E szép pokol látványán, mint magányos, Szomorú Å‘z egy Å‘szi parkban, Mikor az élet beesteledik. A legmélyebb bánat bakacsin éjén Olvassa versed és testvéri, gyöngéd Üdvözletét, mint fonnyadt levelet, Küldi neked a búsuló Juhász.
Mosoly... Mosoly az éjben, csillag a fényben, könnyű szellÅ‘ lengedez, simogatva teszi ezt. Harapni lehet az éjszakát, keresni a boldogság talaját. TündöklÅ‘ vízfodor ringatva átkarol, varázslatos fények hozzád mindig visszatérnek. Szívet melengetÅ‘ képek körbejárnak téged, csillagfüggöny takarjon, mosoly üljön az arcodon.
