Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Földi csillagok Ma reggel új csillag kelt fel, a Föld gazdagabb lett egy újabb szépséggel. Ünnepelj hát együtt csillagtestvéreiddel! Örülünk, mert Te vagy Isten ajándéka, emlékünkbe van vésve neved halhatatlansága. Kívánom, hogy valósuljanak meg a szívedben dédelgetett álmok! Boldog névnapot kívánok!
Mesélj még nekem Mesélj még nekem valami szépet, szavak szárnyán száguldó emléket, dús bokorban játszadozó szélt, mesélj egy fantáziadús télt.
Mesélj, hogy lássam az élet tavát, s míg mesélsz, én hallom az idÅ‘k szavát, s míg hallgatom, szemem csendben lecsukom, és már látom is minden kimondott szóm.
Mesélj még nekem valami szépet, erdÅ‘s, mezÅ‘s, vadvirágos rétet, s akkor talán mindent megértek, s megÅ‘szült hajjal pihenni térek.
De addig mesélj, és meg ne állj, a szavak bársonyszékébe szállj, s mikor majd kezemben kifogy a toll, helyettem a nemlétezÅ‘ lány szól.
Majd Å‘ kimondja, mit félek és nem merek, az Å‘ szavaival az égbolt megremeg, de te mesélj nekem a víz nélküli tónál, amely többet mond minden kimondott szónál.
Visszafelé Megfordult a világ, visszafelé száll az idÅ‘, szárad az arcom, felfelé hull az esÅ‘, a földbe visszabúj a fű, miután kinÅ‘, s a startvonalat átlépve lesz utolsóból elsÅ‘.
A hideg hajnal melegíti kezemet, lent tolatnak az autók, és halkulnak a gyerekek, a szél a kukákba hordja be a szemetet, s ahogy múlik a megszokás, úgy ébred fel a szeretet.
Csendre ébredek, majd megszólal vekker, nyugszik a nap, fáradtan ér reggel, egyre kevesebb a ráncom, egyre kevesebb heg benn, egyre jobban kiállnék az elnyomással szemben.
Tél után Å‘sz, tiszta udvar, tiszta köz, élesedik elmém, de lelkem egyre különböz, néztem, hogy elmentél, most látom, ahogy visszajössz, s elveszítem magamat az éktelen kulissza közt.
Megfordult a világ, visszafelé száll az idÅ‘, szárad az arcom, felfelé hull az esÅ‘, pocsolyából esÅ‘csepp, az esÅ‘cseppbÅ‘l felhÅ‘, elhagyott gyermek-énem bennem visszafelé felnÅ‘.
A szomszédnak lepcses szája, Irigy neki fehér mája. Pletykálkodik, rosszat mondd rád, Te csak nézed... ezt a marhát! Ha új ruhát lát meg rajtad, Rögtön tudja, hogy úgy kaptad. Mikor fÅ‘zöd az ebéded, Megpermetez akkor téged! Ha a te hajad fényesebb, Nincs neki annál rémesebb. Mi neked van, neki tüske, Irigy szomszédot a guta üsse!
A sok szemét, mint a madár, Átrepül a válaszfalán. Lakásában úgy óbégat, Felveri még a hóttakat! Fülel, leskel a nagy csorda, Pedig dolga más is volna... Takarítás nekik álom, Nappaliban vajas lábnyom. Hangyák viszik el a morzsát, Nem is telik így a porzsák! Mi neked jó, neki tüske, Irigy szomszédot a guta üsse!
Kertedben szép virág nyílik, Åk azonnal le is nyírik. Az övékben ritka szépen, Nyílik a gaz egész évben. Tízet ütött már az óra, Álommanó zsákját oldja. A szomszédság lepihent már, Az Å‘ agya csak rosszon jár! Háztartási gépek rendben, Megtörik az éji csendet. Mi neked szép, neki tüske, Irigy szomszédot a guta üsse!
Ha e rövid versben valaki a szomszédra ismerne, Láthatja, hogy milyen nagy állatkertje Istennek!
Hej, ha én nagy költÅ‘ volnék, ezer verset farigcsálnék! Minden napra egyet-egyet, egy évben meg ezeregyet! Úgy szomjaznám az ihletet: csengÅ‘-bongó szép rímeket. Zenét szÅ‘nék soraimba, lágy dallamot szavaimba. A múzsámmal jóban lennék, mindig a kedvére tennék! Írnék jóról, írnék széprÅ‘l, mindenféle jó reményrÅ‘l. De harcos is lenne dalom, versembe szÅ‘tt forradalom! Elítélném a gazságot, kiáltanék igazságot! Azt suttognák: - Ez a költÅ‘, micsoda szép verset költ Å‘! Nem dilettáns rímfaragó, páros rímmel boldoguló! Fantáziám eleresztve, hadd jöjjön a rím keresztbe! Vagy ha nincs rím, csak szófolyam, akár ilyen, akár olyan: lelkem szabadversbe szövöm, úgy áradjon az örömöm!
Prologus Arany kalásztól duzzadt rónaságon - Úgy véltem - visz keresztül az utam Madár trilláz gyümölcstÅ‘l terhes ágon S majd megpihenek egy kis faluban.
Hogy útra keltem pirkadott a hajnal, Homály karolta félig át a tájt. Az Ég szemébÅ‘l hullt a könnyü halkkal S fölöttem Å‘szi varju-horda szállt.
Nincsen kalász a síró pusztaságon S madár helyett a szárazlombú fákon Sötét gond rakja barna fészkeit.
A földje is oly bús, szivós, makacs, Virágszál rajta sehol nem virít, Csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs.
