Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Bolondvers Hóembert építek, nem hóból, koromból, mellette fekete hómacska dorombol. Hómacska szájában fekete hóegér, hármójuk szénszeme csillogó hófehér.
Tűzpiros éjszakán nézi a telehold, ünnepi frakkjának fele rongy, fele folt. Az újság megírja, a tévé bemondja, s elhiszi a piszi, a farsang bolondja!
Tenyeremben szunnyad gyógyult kisded-jelenem, fátyoltáncát járó jövÅ‘m velem-szépet álmodik.Ballagóknak Látom, régóta vártátok ezt a napot, Hogy végre elhagyhassátok azt a padot, Hol ti már annyi mindent elszenvedtetek, Miközben csak egész órán beszéltetek.
Volt itt minden ünnepség, Gyakran elÅ‘tört a hülyeség. Mindenki nevette, mikor valakit bezártak, Így tekinthetitek ezt a pár évet lezártnak.
De látom, ti ezt már nem bánjátok, S vígan a cigánykereket hányjátok. Tanáraitok már nem szívják véreteket, Élhetitek tovább bulis életeteket.
zó sötétség Sötét volt. Fény se pislákolt. Ez egy másik világ. Ott a fényben volt sötét. A világosságban nem Találta a helyét. Elvakította. Elhajította, Mert nem tartotta Eléggé elhivatottnak... Gyere pihenj. Elfáradtál? Biztos sokat tapasztaltál. Láttál hegyet, folyót, fákat! Szélben lengedezÅ‘ vágyat.
- Furcsa e hely, mi lett velem? Talán nagyon eltévedtem? Mi ez a hely, a sok érzés? Bennem dúl sok fontos kérdés.
- Nyugodjál meg, jó helyen vagy. Ne érezd furcsán magad. Hosszú útról hazatértél, Eddig féltél, szerettél: éltél.
Vége lett az álmodásnak, Része lettél a valóságnak. Ami volt, az mind csak álom, Lelked járt a túlvilágon.
Reggeli harmónia kikeletkor Vidáman ragyog a Nap fenn az égen- Fürdik a táj a tavasz szépségében. Bár reggel van még, de a lég már meleg. Értékét növeli e szép reggelnek.
Kiskutyáink a hűs szobánkban hűsölnek. Ám ha éppen nem pihennek, ki-be sietnek, mert a kertünkben vidáman kergetÅ‘znek. Mindannyian örülünk e szép reggelnek.
Virágaink szépsége ennek a reggelnek egyik dísze. Meleg napfény árad be a kertbe. Minden frissen ébred. Sehol semmi nyoma sincs már az elmúlt kikeleti éjnek. Nap ad szép szint ennek a csodaszép, gyönyörű vidéknek.
Nagyszerű népszokás Nagyszerű népszokás hagyományunk által: verseljünk húsvétkor férfi-elszántsággal! Repítse a szívem szárnyalva köszöntÅ‘m, kínai kölnivel tele a kiöntÅ‘m!
Készüljön a jóra szép leány és asszony, pacsulipárában önként fejet hajtson! Nyusziként fusson el szomorúság, bánat, samponos mosásra hölgyfrizura várhat!
Locsolás jutalma fÅ‘tt tojás meg sonka, étel-ital nélkül minden asztal ronda! Érezzük azonban, s tudjuk mi a mérték; ahol a szeretet: ott a legfÅ‘bb érték!
Lovagi tartással vértezzük személyünk, becsüljük a NÅ‘ket, ez legyen erényünk! Bűvös tündércsókok rúzsozzák a legényt: így írjunk szép művet, romantikus regényt!
Bevittek az óvodába Bevittek az óvodába, hej! De sok volt itt az új gyerekfej! ElÅ‘ször még nem is tűntem fel, Aztán mikor megismert a hely, Az én hírem gyorsan terjedt el!
Ha megláttak, kiáltottak, jaj! Úgy éreztem, jelenlétem baj! Sok gyerekkéz mindig belém mar, Le is hullik néhány fürtnyi haj! Nem vagyok egy igen kedvelt faj!
Ennek oka nagyon egyszerű, Mivel én vagyok a fejtetű!
Szabadság Csak egy lánc volt már, Mi visszatartott, Csuklómat tépte, húzta, Vágta az átkozott vas. Ráztam öklöm észveszejtve, Nyivákoltam felfelé segítségért: "Engedj szabadon, Istenem! Engedj magam lennem! Galamblelkem hadd repüljön!" S a bilincs szorosabb lett. Rángatóztam, kezem vére Díszelgett a gondviselés Bilincsén, s én tovább kiáltoztam!
Végre elengedett láncom: Zuhantam a mélybe, Nem fogott vissza semmi - S most is ott ülök A sötétben egymagam.
Rabláncom darabjait nézem, Próbálgatom csuklómra, De csak nem marad rajta.
Fekszem megint összeverten, testem, lelkem véresen sajog. Mint kit Dachau borzalma nyelt el, kit az emberiség csendben elhagyott.
Üvöltsek, zokogjak, mondjátok csillagok? Halál tündérei ott fent, válaszoljatok! Értem én, simogató csend-könnyet hullajtotok. Jövök én is, és Veletek halok.
