| �v�m mosolya
�, lehet �des vaks�g?! �n ilyennek l�tom
Egy �rz�s csak, nem t�bb, melynek okoz�ja
�ltem m�zs�j�nak legfinomabb cs�kja.
Gondolataimnak kerek�t forgatja,
mondatokat form�l, sz�l, gl�d�ba rakva.
Szavakkal �k�tem, r�mekkel d�sz�tem,
t�nd�ri f�rtjeid napf�nnyel szők�tem.
Hangod trill�j�t�l az �g is kider�l,
sz�rke felhők hada fejvesztve menek�l.
S�ket n�mas�gban �desen csilingel,
kirabolt szeretet koldusk�nt kilincsel.
L�leksugaradt�l borzong, megr�zk�dik,
mosolyodban f�rdik, �szk�lva m�rt�zik.
V�remben felpezsd�l, elb�d�t, bizsereg,
sz�npomp�s sziv�rv�ny, szikr�z� kikelet.
Mennyei fuvallat, l�giesen pazar,
k�nnyf�tyolt k�d�lve harmattal betakar.
Az idők torn�c�n pihengető �lom,
rem�ny ostrom�t�l lepuszt�tott v�rrom.
Melyben hitem �led, �dv�ss�ggel �tj�r,
rideg k�z�ny�ss�g egyre szorul, h�tr�l.
Ny�lik az �g alja, elj�n a pirkadat,
v�zt�k�rre festi, fodrozza arcodat.
Lassan kisim�tja, vasalja r�ncait,
m�g angyalok ropj�k nesztelen t�ncaik.
Megtal�ljuk egy�tt azt a rejtett �sv�nyt,
hol javakat nem oszt ő, az �r�k f�sv�ny.
Kin�l �letnedved j�gg� kamatozna,
s �l�nk csillog�sod r�zz� aranyozza.
Csod�lkozom �jra, t�st�nt meg�rthetem,
f�ld�n lehet v�ges, de benned v�gtelen!
Mitől szemed ragyog, sz�mk�nt oszthatatlan,
v�gyaim k�tfeje, te, felfoghatatlan!
Ki vagy, honnan j�tt�l? V�laszt nem tal�lok!
R�szegg� b�dultan, �rtetlen�l �llok!
Mi�rt oly neg�des fennk�lt pőres�gben?
Mi �velve g�rb�l sz�jad szeglet�ben!
Ettől sz�guld a v�r, vajon ez�rt retten?
Visszhangzik csapongva, mint jajsz� a csendben?
Lehet az iszonyat f�lelemre v�ltja,
hogy keserv�t, k�nj�t ord�tva ki�ltsa!
Rekedten �v�lt�m, - soha nem adom fel!
Nem teremtett m�g az Isten olyan embert!
Ki erő s fort�llyal minderre r�b�rna,
s �nnepeln� vesztem kacagva, vis�tva!
Maradok f�lszegen szer�ny, �llhatatos,
a Krisztust k�vető, j�mbor, al�zatos,
Kiben a pillanat valahol idebent
fel-al� k�borol, haldoklik, megpihen.
Szeretettel k�sz�n�m dr�ga M�zs�mnak, �v�mnak.
Boldogs�gRomantika
|
