| Most minden más... félretett álmok, csalódás okozta bánat és szenvedés, gyorsabb az árnyék, s gyorsabb a fény, más a rejtett ölelés... gyorsabb a lélegzet is, te meg én csak nézünk, hogy sebesebb a vágyunk, léptünk, elÅ‘bb gondolunk, hamarább félünk, elveszítünk, mielÅ‘tt bármit tényleg meglelünk, pedig valahol a szélben, tó fölött, erdÅ‘n, sziklán még ott lebeg, ott lebeg egymásba fonódott leheletünk. |