| Hamu vagyok, látod? Lángot ne várj. Por vagyok, ne akarj tisztaságot. Csend, néma döbbenet, tÅ‘lem ne kérj éneket. Morzsa vagyok, kóborló állat, festÅ‘ piszkozatán csak egy vázlat. Gyermek ajkán a sírás, könyvben az elírás. Pont, melyet nem követ szöveg, tÅ‘lem ne várj befejezett történetet. Imában a sóhaj, arcon a göröngy, se igaz, se drágagyöngy nem vagyok. Hiába akarod. Kabáton a folt, csak egy lemásolt vigyor. De mikor visszajössz, gyufával gyere, s kiszáradt szívem gyújtsd életre te. KedvesemnekFá |