| Tavaszi absztrakt Mintha csak tárgyát vonszolná az árnyék, élednek múlt telébe dermedt dolgok. Rozsdáit vedli az ásó és boldog, megkopott nyelén már fénylik a szándék.
Barackfa hajlatában mézgás tájék, rügyet hegyeznek a ribizlibokrok. Kerítésig tartó, kis horizontok. Sorsok, hitek, sok sárba veszett játék.
Makacsul rakja már fészkét a rigó. Kötélen félszáraz ing leng meg trikó, mint messze vágyó fehér angyalszárnyak.
Ablakokban csereszabatos remény. Gólya hívón kelepel. Visszhang kemény. Néhányan még (talán) hazatalálnak. |
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |