| Alkonyat Karmazsin ruháját ölti az alkony, a lemenÅ‘ nap még visszapillantott, remegÅ‘ páraként száll fel a sóhaj, betakar az éj puha takaróval.
Gyöngykönnyek peregnek égi lajtorján, lelkünk kitárul varázsos éjszakán, gyógyító balzsam, virágok illata, pislogva jÅ‘ az ég elsÅ‘ csillaga.
Néha megrebben egy-egy alvó madár, álmában még újra dúdolja dalát, bársonyos éj figyel fátyolos szemmel, szellÅ‘ kergetÅ‘zik az árnyképekkel.
Mélykék palástját teríti az égbolt, lassan közeledik az éji légyott, andalgó félhold opálos fényei, eltűnÅ‘ remények holt ösvényei. |
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |