| Prologus Arany kalásztól duzzadt rónaságon - Úgy véltem - visz keresztül az utam Madár trilláz gyümölcstÅ‘l terhes ágon S majd megpihenek egy kis faluban.
Hogy útra keltem pirkadott a hajnal, Homály karolta félig át a tájt. Az Ég szemébÅ‘l hullt a könnyü halkkal S fölöttem Å‘szi varju-horda szállt.
Nincsen kalász a síró pusztaságon S madár helyett a szárazlombú fákon Sötét gond rakja barna fészkeit.
A földje is oly bús, szivós, makacs, Virágszál rajta sehol nem virít, Csak itt-ott egy-egy vérszinű pipacs. |
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |