| Kihűlve... Nézem a falakat csendben, Melyek körülvesznek engem Éjszaka a semmi alatt.
Üres a csend, fagyott. A hold ott fent beragyogott Egy felhÅ‘t, de elillant.
Itt hagyott magamra, kérve: A lelkednek egy piszkos része Örökre maradjon veled.
Másképpen az élet felfal, S lelked tisztája elhal Az árnyak között.
... Fekszem az ágyon, és várok, Hogy elnyomjon az álom.
|