| Bájos erdÅ‘lakók
Valamikor zsongott tÅ‘lük az erdÅ‘,
mikor még egészségesek voltak a fák.
Halk vízcsobogás zaja mellett némán
álltak, s csodálták ezt a harmóniát.
Mára elmentek, nincs szükség már rájuk,
sivár lelkünknek nem kell a Nap, fénysugár.
Jó nekünk a sötétségben élnünk, bár
lelkünkkel fizetünk, de azért ez nem kár.
Egy tündér maradt, lemondott lelkérÅ‘l,
osztozott a kedvenc fáinak sorsában.
Áldozata nem mérhetÅ‘ gyémántban,
de mégis új élet fakadt a nyomában. |
| todayHa megkérdeznétekHa megkérdeznétek, mi az, amit innétMagammal vinnék?Azt válaszolnám, mindent.Mindent, ami idekötött,Hogy ne feledjek bánatot, örömöt.Vinném a szót, a tekintetet,A szálló krétaport, a villanyfényeket,A remény sugarait, a legszebbeket,A gon...Read Previous Journal Entry >>Read Previous Journal Entry >> Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |
