| Csillagokat rejt a hófelhÅ‘ az égen, táncolnak szökött pihék a lámpafényben. Üres a tér, már szinte kihaltnak látszik, valahol egy zugban utcazenész játszik. Szomorkás dallam, valami sanzon-féle... édes-bús hang... s a kalapban néhány érme.
...
Egymásba fonódva állnak a peronon. Mi is ez a dal...? Varázsol a szaxofon. Most még azt sem bánják, hogy késik a vonat. Az arcukra hó hull, meghitt a hangulat, mert forró a csók, a kitudja hányadik... a fejük felett fagyöngy, s észre sem veszik.
...
Isteni vacsora volt, jól fÅ‘z az asszony. Jól játszik az a "csóró" az utcasarkon. Rossz a szigetelés? A falon áthallom. Jól játszik... kár érte... mert nem ócska sablon. Talán kellett volna adni pár forintot, mikor elment mellette, s felé bólintott. ...
A parkolóban megáll, messze még a cél, a csupasz fák között néha fel-feleszmél a szél, s egy apró, fénylÅ‘ holmit hintáztat. Egyszerre érez jót és kínzó honvágyat, olyan szép ez a dal... szinte figyelmeztet. Valaki az ágra angyalkát függesztett.
...
Enyhe az idÅ‘, most nem fázik a padon, jó vastag a kabát, s tetszik a dal nagyon. Olyan kellemes... kezében forró leves, ételt osztott egy hölgy és a tiszteletes. Kalácsot is kapott. Mondták, holnap is lesz, s kedvet hoz egy üveg bor az ünnepekhez.
...
A sírra egy aprócska műfenyÅ‘t hozott, mécsest gyújt, s közben idÅ‘nként fel-felzokog. Elmond egy imát, majd felfigyel a dalra. - Hallod, milyen szép! - a semmibe suttogja. Még egy kicsit tesz-vesz, aztán hazaindul. Nehéz a szíve... meg-megáll, visszafordul.
...
IdÅ‘s pár ballag csodálva a fényeket, vigyázva egymásra, csúszik az út, jeges. A téren megállnak, mert csábító a dal. Szép emléket idéz a zenész fiatal. Hallgatják egy kicsit egymást átölelve, s tesznek néhány százast a kalap-perselybe.
...
Szobája mélyén ül, olvasna... elakad. BeszűrÅ‘dÅ‘ zaj... majd hirtelen megszakad. Az ablakhoz lép a könyvvel a kezében, volt valami szépség ebben a zenében. Pakol a fiú... Papucsban fut a térre... Ne menj! Játssz még...! Talán elég lesz lakbérre.
|
| todayHa megkérdeznétekHa megkérdeznétek, mi az, amit innétMagammal vinnék?Azt válaszolnám, mindent.Mindent, ami idekötött,Hogy ne feledjek bánatot, örömöt.Vinném a szót, a tekintetet,A szálló krétaport, a villanyfényeket,A remény sugarait, a legszebbeket,A gon...Read Next Journal Entry >>Read Next Journal Entry >> Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |