| Esti hangulat Lehajtják fejük\' a virágok, A madár pihenÅ‘re száll, Emelkedik az est dagálya, Mindjobban terjed a homály.
Szívem is fáradt. Halkabban ver. Pillámra szender árnya ül, S lelkemet, mint napot a felhÅ‘k, Halk álmok sullogják körül.
Úgy rémlik, mintha messze vízrÅ‘l Valami nagy zaj zsongana, Mintha felém az örök álmok Hullámraja tolongana.
De mire hozzám ér s fölöttem Szomorún, éjlÅ‘n összecsap: Zajából itt csak siketítÅ‘, Álomtalan, nagy csend marad... |