| Åsz Nem szeretem az Å‘szt, hideg, nyirkos, sötét. A színei szépek, de ez nem elég. Az elmúlás jeleit látom ablakomból. Tudom, jön a tél, a hideg, a sivár. Amikor az élet meghal, mint a táj. Nincs zsongás, napfény, meleg, csak jégkristályok fénylenek. Fényük fémes, hideg. S hó roppan a talpam alatt.
Nem szeretem az Å‘szt, mert a tél kapuja. S télen az élet álmodik. SzínekrÅ‘l, zsongásról, életteli tájról. Várja az ébredést. A napsütés erejét, a föld olvadását, növények hajtását, élet újulását.
Talán sosem jön el... |