| óparti naplemente Å‘sszel Åszi Napnak a sugára hamar tér már nyugovóra, szikráznak még a fényei, a tó vize visszaveri.
TükrözÅ‘dik hosszú sorban, a tó vizén végigcsillan, elbúcsúzik most a mától, lebukik a láthatáron.
Végigtekint utoljára, még a kikötÅ‘t is látja, vitorlások és kis hajók kikötözve búcsúznak ott.
Horgonyoznak kikötÅ‘ben, holnap új nap feljövÅ‘ben, hosszú a nyár, rövidül Å‘sz, soká tart majd a pihenÅ‘.
Minden reggel felkel a Nap, fénye bátorsággal virrad, melegsége átsimogat, lelkeknek nyugalmat ad. |