| Séta Å‘szi esÅ‘ben Csendesen esik már reggeltÅ‘l, gurul a nappal, mint a cseppek pórázt tartó kezemrÅ‘l, spriccelnek a percek, mikor a kutya megrázza magát, s bundájából esÅ‘gyöngyök repülnek. Fázósan gombolom össze esÅ‘kabátom, kutyám ficánkol, és elmosolyodom, mert e furcsa pillanatban szívemben Vivaldi zenéje zsong, ó, nem a sáros Å‘sz és hideg tél, hanem a tavasz, s az utca nedves kövein árnyékvirágokkal játszik az utcalámpa fénye...
Lelkemet tisztára mosta az Å‘szi esÅ‘. |