| Lopott idÅ‘ Várom és vágyom, vágyod, hogy fájjon, hasad a lelkem, csakhogy mégis belevágjon - Å‘ az eljövÅ‘ idÅ‘
Nálad a magvak, de fentrÅ‘l kaptad, csak rajtad áll, hogy meghagyd önmagadnak- azt az új tavaszt
De ha ereimet majd az idÅ‘ rágja, én így várlak Téged, hát készülj mára, akarom s vágyom, hallom és látom, arcodnak fénye már nemcsak lázálom, már nemcsak lázálom
Lopjunk kis idÅ‘t, ki mennyit kaphat, adjunk magunknak még egy kis hatalmat - nem szép, ha a vágy elég |