| Tél az Å‘szben Az utolsó napsugarakból vonalak, ahogy csak jönnek. Egyszer vastagabb, vékony, majd egyre halovány.
Lehunyom szemem, csend. Csak ülök, és egy hangból újra csend. Gondolkodnék, de min? Üres gondolatok a küszöbön.
Sorok közötti cirka-firkák. Ó, ezek a kuszáló gondolatok! Összegabalyodott, minden együtt. Ez, ez az összegezhetetlen gondolatmenet. 2016. szeptember-október |