| Nevet a fájdalom Nevet a fájdalom, kacaja fülembe cseng, Élesen s hangosan engem kinevet. Azt zengi: Megöl a rút magány. Megöl ezen a bús éjszakán.
Halkan suttogja: Félsz-e egyedül? Félsz-e, ki a magánnyal szembesül? Válaszul adok neki könnyeket, Ami szemembÅ‘l hamar megered.
Arcomat a kezembe temetve Suttogom válaszul, keseregve: Mit akarsz tÅ‘lem te a sötétben? Ki megbújik az éjszaka ködében?
Téged.
|
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |