| Rideg tavasz Ha jön a kikelet, az érzelmek gyulladnak, de bennem csak fulladnak, az emlékek tapadnak, nem foszlanak. Szívem hiánya az Égen ragyog, a Napsugárba szakadva. A madarak a fák között szaladnak, giliszták a csÅ‘rükbe ragadnak. Én is így próbálok örülni a tavasznak, s benne magamnak, de nem vagyok egész egymagamban, két darabban. Létezésem nem igazi, mert csillag vagyok, ragyogás nélkül, és szépen nÅ‘ a fa, de ki kell vágnom gyökerestül. |