| mos kifestÅ‘ Virágporba mártott ecset, megfestem a napot neked, aranysárga ölébe kap, felmelegít, lágyan ringat.
Arcodhoz ér, életre kél, pipacsfelhÅ‘t kerget a szél, piros palást körötted száll, örömödre víg táncot jár.
Harmatos fű közt megbújva tücsök zenél, húzza-vonja, cifra dallam, hegedű szól... már a hold is földig hajol.
Csendhálót rajzol az égre, kristálygömbként ragyog fénye, csillagport hint, csöppnyi bűbájt... búcsút intve mosolyog rád. |