| Álmodó álmokat rajzoltok, nem csak pénzt hajszoltok, Å‘döngve döngtök, dalt döngélve zümmögtök szívbÅ‘l, szeretetbÅ‘l, és szabadon hagyjátok a zenét, mi lélekben halkan neszez. Nem tömöd a zsebed, mert észreveszed, hogy kacsint az igény, nem csábít szirén, ha más sóhaj érinti szívedet. Az élet tölti a teret, meleget nemcsak kályha ad, hanem a szemek, nem szakadnak sebek, itt emberek szólnak, nem lÅ‘-szavak soroznak. Ha kitartó-konokon szívbÅ‘l így gondolod, és lélekkel dalolod a közös imát, fölöttetek rég` lila lesz az ég, míg mások még nem is festenek.
|