| �lmod� �lmokat rajzoltok, nem csak p�nzt hajszoltok, őd�ngve d�ngt�k, dalt d�ng�lve z�mm�gt�k sz�vből, szeretetből, �s szabadon hagyj�tok a zen�t, mi l�lekben halkan neszez. Nem t�m�d a zsebed, mert �szreveszed, hogy kacsint az ig�ny, nem cs�b�t szir�n, ha m�s s�haj �rinti sz�vedet. Az �let t�lti a teret, meleget nemcsak k�lyha ad, hanem a szemek, nem szakadnak sebek, itt emberek sz�lnak, nem lő-szavak soroznak. Ha kitart�-konokon sz�vből �gy gondolod, �s l�lekkel dalolod a k�z�s im�t, f�l�ttetek r�g` lila lesz az �g, m�g m�sok m�g nem is festenek.
|