| Vándor Merre vezet utam, nem tudhatom, Fölfelé visz, vagy el is bukhatom! Keresem folyton a helyes irányt, Pótolom a sok-sok hiányt. Nyughatatlan lelkem folyton útra hív, Mit tehet ilyenkor a sebzett szív? Enged az ösztönnek, s útnak ered, Szárnyalok ilyenkor, s nem mondok nemet. Ha utam véget ér s visszatérek, A poros útra néha visszanézek. Mosolyogva búcsúzom a csendtÅ‘l s békétÅ‘l, Megtisztulva a világ fekete mérgétÅ‘l.
|