| Szabadság Csak egy lánc volt már, Mi visszatartott, Csuklómat tépte, húzta, Vágta az átkozott vas. Ráztam öklöm észveszejtve, Nyivákoltam felfelé segítségért: "Engedj szabadon, Istenem! Engedj magam lennem! Galamblelkem hadd repüljön!" S a bilincs szorosabb lett. Rángatóztam, kezem vére Díszelgett a gondviselés Bilincsén, s én tovább kiáltoztam!
Végre elengedett láncom: Zuhantam a mélybe, Nem fogott vissza semmi - S most is ott ülök A sötétben egymagam.
Rabláncom darabjait nézem, Próbálgatom csuklómra, De csak nem marad rajta.
|
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |