| lelki szegényes
alkonyunk tornácán
lengedeznek
az álompillérek.
csak magunk vagyunk.
fésüljük kócos
nyomainkat,
s lassan
töviskoszorúvá
köhög az ima.
kába múlt
cseppen ránk,
s a rohanó csöndben
kifordított
kabát reszket,
szökken.
ránk mosolyog
az utca
könnyekkel teleírt fala,
míg
magányunk küszöbét
söpri a hontalan. |
| todayorstalanságNe kérdezd, ki vagy,Ne kérdezd meg sorsod.A jövÅ‘ úgyis néma,GörcsbÅ‘l fel nem oldod!Ne kérdezz semmit,Mi létedre utal.Látod, e földön élsz,Itt mindenki fukar!Ha adni kell, adjál,Ha menned kell, eredj!Ha azt mondják, gyűlölj:ezerszer szeress!...Read Next Journal Entry >>Read Next Journal Entry >> Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |
