| Markomban elférek, Fulladok, ahogy szorítom, De szívem így is eltéved, S egyszerre ráborítom Utamra a hajnalt, Én vagyok az, Ki sorsomra sarkall, Hát kinyitom tenyerem, Hadd legyek az, Ki felkel velem. SzabadságSors Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be! |