| Nem ismerhettem soha apámat, Pedig vallattam érte az anyámat, Hideg volt talán, avagy fagyott, Mikor az apám minket elhagyott.
Várom még látását a mai napig, Nem fakul az álom, tán csak alig. Azt ki tudja, hogy létezik-e még, Vagy elragadta tÅ‘lem már a vég?
Soha már ezt meg nem tudom, Fejem is a párnák közé dugom. De sírok érte, mikor nem alszom, És olykor a világra haragszom.
|