| Öreg vándor Nincsen nekem egyéb másom, Csak a lomha, bús magányom Magammal magamat osztom, Senkivel sem osztozkodom.
Nem is nehéz így az élet, Szegény ember mit remélhet? Nincsen olyan, kit Å‘ félthet, Nem bánják, ha rosszra téved.
Gyere pajtás útitársnak! Felfogadlak tarisznyának, Apja leszek pogácsádnak, Nemet mondok a halálnak.
Nem jössz pajtás útitársnak, Nem jön asszony pogácsának, Így indulok köves útnak, Ki ad enni a vándornak? |