| Hullócsillag Összenyom az éjjel, szétmorzsol a félsz, de úgy érzem, élek, nem éreztem rég. Látod a csillagokat? Távoli kis fények, mikor rájuk pillantok, te is Å‘ket nézed. Hosszú még az út, nem is olyan régen ragyogó vízen túl, melytÅ‘l annyira féltem. Láttam a sápadt eget, csillámokkal szórt rét, ugyanaz a Nap alakom felett, feletted is ég. S ni! Lehull a gyöngy, távoli, apró, szép, nem maradt már könny, csak sápadt, csillagos ég.
Most már jobb, köszönöm néked, angyal figyel ott, s virágba borul a lélek. Szerencse
|