| Szakad az álom, csüngenek rojtjai, szép vagy rossz álom eleven foltjai. Tébláboló esték magányos órái, fonódnak egybe a szív kiáltásai.
Kevés éj, mely álom nélkül múlik, csak nem emlékszünk, mert széthullik... darabokban kószál, a hajnali égen le-fel száll, hogy bebocsájtást kérjen.
A zárt ablakon nehéz visszatérni, de megpróbálunk újra emlékezni, s várunk egy új csodára megint, mire az éjjelünk ismét álommal telik. 2015. október 24. |