| Egy megkopott arcú szürke világ,
Meztelen tájak, a jég muzsikál.
Ringat a bánat, nincs, aki már
Két keze közt óv, szűnni muszáj...
Tüll-puha hó hull, csillan a táj,
Röppen a szellÅ‘, rezdül az ág.
Åszül az erdÅ‘, s zord mosolyán
Táncol az éjben a csalfa magány... |
| todayA kÅ‘be zárt indulatmerész,kitörni kész,formálja biztos kézés a tudat,na meg akarat,mely falakatnem ismer,csak ledönt és átformál,ha tudja,hogy a lélek,- melyet börtönbe zára kÅ‘ és az agyag,és mindenféle anyag -szabadulni kész,és növeszt szárnyakat....Read Previous Journal Entry >>Read Previous Journal Entry >> Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |
