| A kutya A kutya az a társ, Kivel az ember magára talál. Ki örökre a barátja, S lehet a csaholó családja.
Aki a néma szóból is ért, Mert tekintetével beszél. Azzal támogat, int a jóra, Száll fel veled a süllyedÅ‘ hajóra.
Å nem a kutya, s nem az eb, Å a legtisztább, s legszentebb, Bűn elÅ‘l állatbÅ‘rben bujdosó, Igaz emberségbÅ‘l maradt jó.
S akivel él, nem a gazdája, Hanem életére vezére, bálványa. Önzetlenül védelmezett szerelmese, Az élet sokszor vak szerencsése.
|