| Magica eterna Åszbe borul a mézízű alkonyat, DidergÅ‘ szelekkel költöget a reggel. Tépett cafatokban foszlik a nyár. Mint varázsgömb, törik az idÅ‘ kezemben, S messze-messze repül, Csillagösvény kengyelben él a vágy.
Lehunyom szemem, s két kézzel Szorítom még így a meleg nyárt, Mint titokban imádott kedvest, Egy derűs nap boldog hajnalán. Húz az alkonyat, mint telet idézÅ‘ bús ének. Utadra szórt varázspor a szerelem, Rúna vesszÅ‘ a pirkadat jeges kapuján ... |
| Recently Spotted MembersNo members found. Be the first. |