| Természetesen Kopog az esÅ‘ a testeden, Szíved keresi keservesen, Csobog a víz a válladon, Úgy zúdul rád, mint bánatom. Szárítja szellÅ‘ a cseppeket, Csiklandozza csintalan lelkedet, Szél borzolja kusza szálaid, Zörgeti szíved zárt rácsait. A napsugár simítja arcodat, Eltünteti róla a karcokat, Lecsukod lassan a két szemed, Érinti tested a testemet, Két lélek lassan eggyé lesz, Befogad minket a természet. Neki, mert elhozta a tavaszt az életem |