Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Szabad vagyok: szabadság, élet, csend. Mint sakktáblán a gyalog, lassan, megfontoltan lépek, lépteim néma zajok.
Ott szállok valahol a magasban, szárny a kezem, toll a szavam. Szabad vagyok, mint ló a nyeregben, szabadsággal áltatom magam, de csak egy vagyok egy nyüzsgÅ‘ seregben.
Szállok, bár földhöz kötnek láncaim, szabad vagyok, földhözragadt szabad, s a merész csillagok éjszakai táncain játszanak kezeimben életteli szavak, szabad vagyok veletek, társaim.
Sáska ima Sáska ima pózol erkély ablakában, változás forrong a világ atlaszában, hol forróság a ridegség katlanában, a remény-pinty elfelejtett dallamában...
Molnárfecske suhan aszály-pocsolyában, ártéri erdÅ‘ foghíjas mosolyában, olvadó jéghegy óceánmosodában, az arc nélküli harc mímelt modorában...
Åzek... tornádó kegyetlen viharában, tonhal belsÅ‘ség zuhan mélybe, javában. Bízván a természetbarát iparágban, s statisztika hamisított igazságban.
A szenny a szÅ‘nyeg alól már-már kibuggyan, a nemtörÅ‘dömség lufija kipukkan...
Megosztanám Csodálkozva el-elnézem, napjaimban megjelenÅ‘ apró szépet: a sarjadó füvet, a pattanó rügyet, az édes kismadár vidám dalát, - mindezekben a Végtelen dalolja az Élet himnuszát.
Nézem a nyíló virágot, illatát messzire repíti a tavaszi szél, nézem, mennyi szépség, megosztanám Veled, így lenne egyre szebb, de csak gondolattal tehetem.
Ha majd jÅ‘ az éj, titkokról mesél, mikor álmot hint szememre lelkünk összeér a végtelenben, s elÅ‘tted feltárom lelkemben összegyűjtött szépet, mindazt, mirÅ‘l dalol az Élet, így lesz megosztott Veled, mindaz a szép, melyet a nappalok terítenek elém.
A Migrénhez Kellemetlen gondolat, meg a következÅ‘ gyógyszer. Erre lassan tényleg nincs más módszer. Hiába szeretném, nem múlik a fájdalom. ElÅ‘tör, érzem: lüktet, akármi a bánatom. Sírógörcs? Rég találkoztunk. Gyere, kérlek, Migrén, alkudozzunk! Boldogságot ajánlok: kevesebb stressz. De cserébe azt kérem, engem eressz. Remélem, megfelel, mert egyebem sincsen, Szívem vidám dobogása lehetne egyetlen kincsem. Tizenhárom éve lassan, hogy kínzol engem, Manapság a fájdalom nélküli napokat ünnepelem. A májam és a vesém biztos nem ment még tönkre... Már kedden várom, elmúlik-e a migrénem csütörtökre. IdÅ‘járás jelentés? Ugyan kérem! Huszonnégy fok lesz esÅ‘vel. Megígérem. Azonnal érzem, mikor jön a hidegfront. Érzékeny vagyok rá: ez itt a gond. Rosszul látok és szédülök, ez a helyzet, A Kín suttogja nevetve: Ez a végzet.
Jelentéktelen ElÅ‘ször nem éreztem mást, csak az illatot. Hetekig csak az volt, mi körülöttem kavargott. A hozzá társult füst Téged csak még mámorítóbbá varázsolt, Homály volt, mi szemem elé tárult, s nem láttam már a valót. Csak Te voltál az, mi tiszta és világos maradt, S ahogy közeledtem, Te távol tartottad magad.
Meggyújtottad, jól emlékszem. Úgy éreztem, ott állunk bármire készen. Tévedtem. Erre csupán akkor eszméltem, Mikor már megégtem. A füst mi elkábított, Mind a Te szád okádott.
Itt maradtam, körülöttem csak a szagod, És egy elnyomott csikk hege az ajkamon.
Derék ElÅ‘ttem esti kép: Halkul a szél, susong, és piroslik az ég. De azt is jól tudom, reggel majd új erÅ‘re kap, félelem ül az ágakon, s a lombok rábólintanak.
Táncolnak a fák, mint szélben ringó jegenyék, de a derekát egyik sem adja be!
Kedvem van játszani. Ki akar velem? Néma csend a válasz. Megértem. Nyújt valaki támaszt? Második kérdésem. Most zúgás támad. Nem lesz senki sem Hűséges cselédem. Elmenjek már innen? Kérdésem a harmadik. Mi történik itten? Igen, nyert a rosszabbik, S nincs már kincsem. Nem baj ez, tudom. Elfáradjak? Nem! Mást akarnak: Feltámadjak!
A függöny életünk színpadán majd ha legördül csendesen, dönt a közönség, ön vagy én játszottam jobban szerepem.
Buta kis írócskát játszani, kinek verseit nem olvassa senki, de esténkét Å‘ket kikacagni, ön ezt nem érti.
Ön több tapsot kapott, mit én soha, mert ön csendesen játszott, s nem volt ily ostoba, mint én, a buta poéta.
Én elmondtam mindent a világnak, tudták, mikor nevettem, mikor sírtam. Ön nem tette ezt, s milyen jól cselekedett, s engem meg közben csúnyán kinevettek.
Önnek jár a taps, s én is tapsolok, az élet színpadán csendesen játszott, babérkoszorút fejemre én sosem kapok, én csak egy bolondos poéta maradok.
