Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Álom marad Álom marad minden makacs, visszatérÅ‘ gondolat. Ajkad az ajkamon, kezed a kezemben nem ragad. Álom marad kettÅ‘nk tiszta, ám tomboló vágya. Lelkünknek a földre hozott mennybeli világa.
Álom marad a férfikéz, mely nem tör össze hirtelen. S inkább óv minden reggelen, szeretve és csendesen. Álom marad a jó barát, kinek áldom elmés szavát. S kivel nap nap után elviselném e világnak zaját.
Álom marad a szeretÅ‘, ki testem-lelkem magasztalja. S ha tévútra juttatna szívem, tettem el nem marasztalja. Álom marad a közös reggeli, a tea mesés illata. A Maradjunk ágyban még!, és a - Bújj hozzám! - intim hangulata.
Álom marad a nevetés, a közös szavak, nem lesz semmi komoly. Szarkasztikus megjegyzésem sem követi egy túláradó mosoly. Álom marad az egység érzése örökre, a Hozzád tartozom! Lehetsz ismerÅ‘s utazóm, szeretÅ‘m is, de sosem lehetsz rokon.
Álom marad az otthon, az erdÅ‘, a hegyvidéki táj. Naplemente nézéssel, mélázva töltött nyári éjszakák. Álom marad, hogy bÅ‘rig ázva, kacagva verset szavalok. S te derűsen, büszkén hallgatsz és nézel, akár az angyalok.
Álom marad, hogy társad, barátod és támaszod is legyek. Velem oszd meg véleményed, örömed, bánatod, sikered. Álom marad csupán minden percünk, meg nem lelhetlek másban. Nem csókolt csókként, kimondatlan szóként maradsz meg a számban.
Nagyszerű népszokás Nagyszerű népszokás hagyományunk által: verseljünk húsvétkor férfi-elszántsággal! Repítse a szívem szárnyalva köszöntÅ‘m, kínai kölnivel tele a kiöntÅ‘m!
Készüljön a jóra szép leány és asszony, pacsulipárában önként fejet hajtson! Nyusziként fusson el szomorúság, bánat, samponos mosásra hölgyfrizura várhat!
Locsolás jutalma fÅ‘tt tojás meg sonka, étel-ital nélkül minden asztal ronda! Érezzük azonban, s tudjuk mi a mérték; ahol a szeretet: ott a legfÅ‘bb érték!
Lovagi tartással vértezzük személyünk, becsüljük a NÅ‘ket, ez legyen erényünk! Bűvös tündércsókok rúzsozzák a legényt: így írjunk szép művet, romantikus regényt!
Szavak szárnyán Mondd ki, szárnyalj a szavakon, Adj hangot, repüljenek szabadon, Lépd meg éjjelek csillagát, Érezd fejlÅ‘dÅ‘ siker illatát, Döntsd el létnek harmóniáját, Tedd félre félelem krónikáját.
Az élet is meglopott... Bántott, vert a szó, olykor a pénz is, az élet is meglopott, még ma is játszik velem, fölkap, mint forgószél, megkövült pillanat sertepertél
a múltidÅ‘ rozsdás szögletébÅ‘l. Ezüst volt az éj, mikor eljöttél, lelkem udvarán néma sóhajok, szerelmedért igaz gyöngyöt adok.
Sors szÅ‘tte köpönyeget viselek, az égiek könnyeket küldenek, mint megcsalt mátkát, szánjatok, még fájnak itt belül a tegnapok.
A Nemzethez Tudom, hogy szíved a magánytól sajog, A nép, ki hozzád tartozott, már régen elhagyott, Árva lettél, nincs, ki hozzád szóljon, Ha szenved a lelked, nincs, ki vigasztaljon.
Tudom, hogy mit érzel, ha szíved fáj nagyon, Ha neked fáj, az én szívem is sajog, Hisz egyek vagyunk, együtt élünk és halunk, Együtt dobban a szívünk, bármerre is tartunk.
Mit tehetnék érted, sokszor azt kérdezem, Hogy arcod felviduljon, hogy vidám, boldog lehess, Összefogott kézzel az Égre feltekintek, S arra kérem Istent, áldja meg e népet.
Küldjön minden szívbe sok-sok szeretetet, Égjenek a gyertyák, legyen fényesség bent, Ott bent, legbelül, a lélek szobájába` Legyen béke s szeretet, s szórjuk a nagyvilágba.
S ha szívünk már csordultig tele van, A Nemzethez küldjünk belÅ‘le csak bátran, Hisz ettÅ‘l lesz Nemzetünk boldogságtól gazdag, Ha minden ember szíve csordultig tele van.
Szeressétek egymást, ahogy Isten minket, Egymást ne hagyjátok, azt kívánom néktek, Szívetek dobbanjon mindég csak egyszerre, A Nemzetnek most erre van a legnagyobb szüksége.
Majd látni fogjátok, hogy sokkal szebb az élet, Ha Nemzetünknek fája kivirágzik szépen, S ha még egymásnak kezét is jól megfognátok, Boldogság járna át mindenkit e földi mennyországon.
Szívetek kapujára írjátok fel nagy betűkkel szépen, Nemzetem szolgálom, a Nemzetemért élek, S ki életnek értelmét ily úton keresi, Megáldja az Isten, s nem hagyja elveszni.
