Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
NÅ‘napra Az Å‘si hit, eszme tán tévedett? A nÅ‘ volt, ki elÅ‘ször létezett! Egy régi mondás a kérdést felveti, Mi volt elÅ‘bb, a tyúk, vagy a tojás... Örök kérdés, de szerintem, itt a megoldás.
Életet adni, babusgatni, csak Å képes, Nevelni gyermeket, családot ellátni, Néha lágy mosollyal, néha szigorral, A lélek istápolásával jó útra vezetni, Majd az eredményben gyönyörködni.
E napsugaras Tavasz hajnalán Róluk merengjünk, emlékezzünk! A NÅ‘krÅ‘l, kiknek létünket köszönhetjük. Åk mindent megtesznek érettünk, A nÅ‘, ki dajkál, ápol és felnevel.
Nem "oldalbordák", hanem Angyalok, Méhük gyümölcseként létezünk, Néha fájdalmas szülések eredményeként, Aggódó Szeretetük fényeként, Reményeik beteljesüléseként.
Hálánk szálljon Anyára, Leányra, Ki a családot létrehozva összetartja. Szépséges nÅ‘k, Jó asszonyok, Kívánunk boldog, Szeretetben bÅ‘velkedÅ‘, Termékeny, NÅ‘i mivoltukban kiteljesedÅ‘ NÅ‘napot!
Vándor Merre vezet utam, nem tudhatom, Fölfelé visz, vagy el is bukhatom! Keresem folyton a helyes irányt, Pótolom a sok-sok hiányt. Nyughatatlan lelkem folyton útra hív, Mit tehet ilyenkor a sebzett szív? Enged az ösztönnek, s útnak ered, Szárnyalok ilyenkor, s nem mondok nemet. Ha utam véget ér s visszatérek, A poros útra néha visszanézek. Mosolyogva búcsúzom a csendtÅ‘l s békétÅ‘l, Megtisztulva a világ fekete mérgétÅ‘l.
Álmodozók két apró csepp a lavórban unta magát s hébe-hóba álmodozott de jó lenne mosdókagylóban pihenve vagy a kádban napnyugtával lány hajára hullni bátran végigfutni arcán nyakán megpihenni lapos hasán hancúrozni egyre lejjebb nem merészkednének beljebb térdkalácsról leugrani szép lábfején szétomlani végül sok kis apró cseppben elfogyni a végtelenben
Szavak helyett Amikor a szép szavakból kifogyok, Csak a szívem dobbanását hallhatod, De mindenütt hevernek emléknyomok, Naponta bármelyiket választhatod.
Ott leszek mindig a hajnali fényben, Csak nézz rám, ahogy felkap egy kósza szél A felszálló könnyű harmatfelhÅ‘ben, De ne hidd, hogy máris elveszítettél.
Holnap lehullok egy csendes esÅ‘vel, Tisztára mosva rossz álmaid útját, Az alkony rÅ‘t bársonylepedÅ‘jével Veled együtt ölthetünk fel álruhát.
A jelenben itt hagyott üzenettel Messzire szállunk, mint vándormadarak, Szívünkbe zárt Å‘szinte szeretettel Vágyaink mindig egymásba karolnak.
Boldog Születésnapot Születésed Napján azt kívánom Neked, Öröm és Boldogság kísérje végig Életed. Isten követi minden lépésedet, Bármerre jársz, Å ott van Veled. Minden Napod legyen vidám s örömteli, Érzékeny lelked soha meg ne bántsa senki. Szorgos, kedves, segítÅ‘kész lányka vagy, Kívánom, hogy ma érezd nagyon jól magad. Huszonnégy éve, hogy megszülettél, Édesanyád és Édesapád büszkesége lettél. Mostanra felnÅ‘ttél, s magad útját járod, Melyhez én is sok szerencsét kívánok. Születésnapodon ne gondolj semmi rosszra, Gondolj csak az elmúlt néhány hónapra. Idézz fel minden egyes szép pillanatot, És soha ne felejtsd el ezt a pár hónapot. Mikor a Testvéremmel összehozott az Élet, S érezted azt, hogy torkodban dobog a Szíved. Születésnapod tehát ma vagyon, Ajándékod versem mellé egy Eiffel torony.
Vihar a tanyán Haragos színekben pompázik az ég, Bujkál már a nap, hunyja le szemét, Szél lesz holnap, - mondja a régi nép, S puha párnára lehajtja fejét.
Vad felhÅ‘ kezdi az égen a táncát, Anyóka szorítja medállal a láncát, Imára kulcsolja össze mindkét kezét, Bár hite benne megfakult már rég.
Villám hosszú szála cikázik az égen, Elszáradt falevél tekereg a szélben, Gémeskút ágasa meredez a téren, EsÅ‘csepp csobban az itató vizében.
Nagy morajlással teremt rendet az ég, A rövid csonkú gyertya is már lassan leég. Vad fényesség csattan egy fenyÅ‘be, Repedt ablakszemek remegnek meg tÅ‘le.
ErÅ‘s kopogással jégverés a tetÅ‘n, A vadvirág álmosan hajlik meg a mezÅ‘n. Hirtelen gyűlt patak oson a sötétben, Ázott róka szeme villan a sövényben.
Ahogy jött a vihar, úgy is álla tovább, A Bodri kutya is jól megrázza magát, Csillagoknak fénye ragyog már az égen, A ház népe is lassan elaluszik szépen.
Irdatlan fájdalom emészt újra és újra, Próbálom elfelejteni, fátylat ejteni rá, De nem megy már, mert újra és újra megfulladok a kínban.
Régi idÅ‘k szele repíti felém a vágyat, mi már elmúlt, De fáj lüktetÅ‘ igazsága, mely felragyog újra meg újra. Dühös vagyok, utállak, megrúgnálak. Aztán mikor arra gondolok, hogy elveszítelek, Kéjesen a fájdalom rám nevet.
De hülye, mit gondolsz, ez ilyen egyszerű? A bor hangja, nem Te szólsz! Azt hiszed józanul az epekedés oldalbordádon Lyukat tán nem fúr?
Mit tegyek? Nem tudom? Csak hallom a vészjósló démon hangjait, Kit ismerek valahonnan, de nem tudom biztosan, tán utamon félrevisz? Már ez sem érdekel, akár felmosórongy lehetek, Így is a démon rám nevet.
Akkor mit veszthetek? Mi a legrosszabb, mi történhet? Elveszítelek. Egyedül leszek. Magányosan meghalok, és por leszek.
