Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Adok Adok a kezedbe könyvet, hogy életed legyen könnyebb! Adok Neked lángot, hogy megvilágítsa álmod! Neked adom a fáklyát, építs a tudásból máglyát, amely messzire világít és újabb tudásra csábít! Neked adom a vágyat, hogy lelked ne legyen fáradt, adok neked zenét, a szépség élvezetét. Elveszem tÅ‘led a könnyet, hogy harcod legyen könnyebb. Adok szabadságot Neked, hogy a világot felfedezd! Mikor ölel a két karom, tudnod kell! Nem én vagyok a hatalom! A jó maradjon mindig veled, Å‘rizd meg az értékeket! Próbálj meg embernek lenni, tanulj meg másokat szeretni!
Álmodó álmokat rajzoltok, nem csak pénzt hajszoltok, Å‘döngve döngtök, dalt döngélve zümmögtök szívbÅ‘l, szeretetbÅ‘l, és szabadon hagyjátok a zenét, mi lélekben halkan neszez. Nem tömöd a zsebed, mert észreveszed, hogy kacsint az igény, nem csábít szirén, ha más sóhaj érinti szívedet. Az élet tölti a teret, meleget nemcsak kályha ad, hanem a szemek, nem szakadnak sebek, itt emberek szólnak, nem lÅ‘-szavak soroznak. Ha kitartó-konokon szívbÅ‘l így gondolod, és lélekkel dalolod a közös imát, fölöttetek rég` lila lesz az ég, míg mások még nem is festenek.
Hajnali káprázat Sziporkázó szilíciumkristályok feketében Játszanak az utcai lámpás alvó fényében. Lágyan megcsillannak, mint megannyi csalóka, Hajnali harmatvízben mosakvó tündérfióka.
Mutogatja báját, majd kacagva tovalibben, Csillag-testére finoman fonódó ezüstingben. A zsibongó aszfaltra leteríti szikrázva, Aztán bukfencet vet, s utószor körbejárja.
S hirtelen a hangulat oly magasztos, szent Formát ölt, a horizonton a Nap kigyúl. Az utcai lámpa fénye suttogva kihuny.
Aranyló fuvoláin fölzendül a csend, A végtelen nyugalom betölti a tájat, Közben alászáll egy hófehér varázslat.
Van nekem egy kincsem, ajándékba kaptam, féltve Å‘rizgetem! Máshol ilyen nincsen... Van rajta menny és pokol, szeretet és gyűlölet, szerelem s barátság, szex, kaland s szenvedély... Vallások, tudomány, művészet, egészség, betegség, biztonság s veszély. Érzem az illatokat, hangokat, ízeket! Nézem a színek végtelen kavalkádját... Átélem az érzelmeket, a bátorságot, félelmet, pechet és szerencsét, tragédiát s komédiát. Körbevesznek okosak és buták, kövérek és soványak, szépek s csúnyák. Férfiak s nÅ‘k, felnÅ‘ttek s gyerekek, idÅ‘sek, fiatalok, istenek s emberek. Kirándulhatok hegyeken, völgyeken át, dombokon, síkságokon át - az üveghegyen is túlra! A mesék, legendák birodalmába, Fantáziaországba. Képzeletemben boszorkányok, vámpírok, varázslók s hobbitok, manók s óriások. Messzi földön híres várak, kastélyok, királyok s császárok - kihaltak, mint a dinoszauruszok... Szolgák s cselédek, (modern kori rabszolgák!) munkások és munkanélküliek... Hajózhatok óceánokon, tengereken, folyókon, felfedezett vizeken. Száz meg száz ország, millió város, milliárd falu! Az Å‘rülettel határos... Végtelen utcák, utak - igazi labirintus! Állatok, növények, megannyi élÅ‘ organizmus: madarak, halak, emlÅ‘sök, rovarok, fák, cserjék, bokrok és virágok. Na meg az évszakok! Tavasz, nyár, Å‘sz, tél! Åselemek! Tűz, víz, levegÅ‘, föld! Mondd, ezek nélkül, hogy léteznél? Égtájak! Észak, dél, kelet s nyugat! Engem elbűvölt... Årült (?), zseniális elmék által kreált világok: videójátékok, virtuális valóságok... TV, rádió, telefon, híradó, internet, média, celebek, pornó... Könyvekben, filmekkel megszakított reklámokban: számok, betűk s jelek a hülyére mosott agyakban... Katasztrófák, világvégék, szabadkÅ‘művesek, összeesküvéselméletek. Ufók (?), jetik, titkok s talányok. Talán nem hülyeségek... Igazság vagy hazugság, hit vagy kétség? Oly sok háború, annál is kevesebb a békesség... Arany, ezüst, drágakövek, ékszerek. Kell az ékesség! Na meg pénz, pénz és még annál is több pénz! Szegénység és gazdagság, megáll az ész... Minden óccó és drágaszág... Nyomor és pompa, álomvilág. Divat, nosztalgia, retro: parfümtÅ‘l bűzló egó. Pöttyös, kockás, csíkos! Rocker, rapper vagy discos. Alkohol, drog vagy gyógyszer. Hukk! A részegnek beütött a gikszer! Itt a piros, hol a piros? Most van Mikulás vagy nincs Mikulás? Káromkodás vagy ékesszólás? Politika, terrorizmus, protekció, korrupció, sok-sok izmus... Szentek és álszentek, szűzek és prostik, sorolhatnám a végtelenségig... (Néha elkap a nevetés vagy sírás!) Az én kis otthonom oly törékeny. Mégis... minden... elfér... egy... földnek nevezett... parányi... porszemen...
eszejtett ember Az elveszejtett ember, kinek elméje már elveszett, Már nem veszíthet semmit, önmagából rég kivetkezett, Mert a valóság ezerfelé tépte szét az álmait, A bukott angyal földre szállt, és ellopta a szárnyait.
Bilincset vert a lelkére a lélektelen bűntudat, Hogy társa legyen magányában a harag és indulat, Ki önmagához másokat már hangjával nem csal oda, Mert a szeme csak törött tükör, a szíve meg kaloda.
Az elveszejtett ember, mikor elvesztette mindenét, Akkor rájött Å‘ is arra, hogy addig Å‘ sem ingyen élt, A ki nem mondott szó a száján szinte színtiszta átok, Hogy hulljanak a hazug kurvák, és a hamis barátok.
Már nem nyúl olyan kézért, ami elÅ‘tte elengedte, Az egyik jött és eldobta, a másik ment és felvette, Elvették tÅ‘le mindenét, így Å‘ maradt csak magának, Elfelejtett mementó egy elfelejtett világnak.
