Hi everyone! We're hard at work trying to keep our community clean, so if you see any spam, please report it here and we'll review ASAP! Thanks a million!
Farsang Farsangozni bárki szeret Ekkor bárki, bármi lehet Cica kutya rendÅ‘r bohóc Ha Kedvünk tartja gyertyán kanóc A tombolán hogyha nyerünk Összecsapjuk a tenyerünk Hogyha nem hát egye fene Majd feldob a vidám zene. Pörgünk forgunk elszédülünk Elfáradunk le is ülünk Aztán kezdünk mindent újra Trombitánkba belefújva Víg dalokra táncolunk Homlokot nem ráncolunk. NagyböjtrÅ‘l úgy okoskodunk Hogy Csütörtökön torkoskodunk Eszünk iszunk míg csak lehet Így temetjük a zord telet
d, hogy tehessem... Taníts, Hogy tanítsak! Tanulj, Hogy tanuljak! Fordíts, Hogy fordítsak! Szeress, Hogy szeressek! Pihenj, Hogy pihenjek! Érezz, Hogy érezzek! Fékezz, Hogy fékezzek! Épülj, Hogy épüljek! Szépülj, Hogy szépüljek! Imádj, Hogy imádjak! Vigyázz, Hogy vigyázzak! Táncolj, Hogy táncoljak! Örülj, Hogy örüljek! Repülj, Hogy repüljek! Derülj, Hogy derüljek! Lendülj, Hogy lendüljek! Hevülj, Hogy hevüljek! Zenélj, Hogy zenéljek! Regélj, Hogy regéljek!
Rólad... neked... benned... általad...
Láss! Hogy láthassak... Írj! Hogy írhassak... Óvj! Hogy óvhassak... Szólj! Hogy szólhassak... Mondd! Hogy mondhassam... Lépj! Hogy léphessek... Vívj! Hogy vívhassak... GyÅ‘zz! Hogy gyÅ‘zhessek... Élj! Hogy élhessek... Légy! Hogy létezzek...
Létezzek szemedben, Kezedben, nyelvedben, Lábadban, lelkedben, szívedben, éltedben... Egyszóval mindenben Létedben, lényedben, A teljes egészben, Az örökké EGYben!
A kritikus ül hosszú méla lesben, epéjét túráztatja lefekvés elÅ‘tt, hogy másnap se hagyja cserben. Ágyához érve fogai közt elmormol pár gyűlölettÅ‘l fröcsögÅ‘, léha átkot, leginkább a pokol mélyére kívánva ezt az irtóztatón dilettáns világot.
Mert egy, csak egy ember igaz e földön, és csakis neki köszönheti mindenki, hogy reggelente a nap még följön. Ez pedig nem lehet senki más, mint a Tehetséges Kritikus önmaga, ki a Magyar Lírának szilárd bástyája, és máig egyetlen: vezérlÅ‘ csillaga!
- Itt van mindjárt példának okáért e versnek aligha mondható valami, melybÅ‘l hiányzik minden eredetiség, csupa frázis, közhely, semmi igazi. És ezt nyomja le majd minden torkon (valami "M. Laurens" vagy ki fene). Ez akar fent lenni nálam a polcon? He-he-he...
Így dohog a kritikus hosszú méla lesben, rossz-máját feloldja két pohár felesben... Hja! Majd elfelejtettem! Hogy Åt bezzeg nem olvassa szinte senki? Ezt az apróságot leírni mindig elfelejti. Budatétény, 2017. február 24.
letígéret A meztelen fák még borzonganak, közöttük remények bolyonganak. Alant, árokpart nyirkos füvében rothadó levelek közül gyéren már kibújt pár sárguló kankalin, életígéret akácfa ágain. Mézes illatok úsznak a légben, kökénybokor szűz csipkekötényben. Madárzsivaj lengi be a fasort, lelkemben összecsendülÅ‘ akkord. Már kékbe játszik a messzi égbolt, szórja kincseit, mit tél árnyékolt.
